Jézus ezután elment a tanítványaival egy olajfaligetbe, amelyet Gecsemánénak neveztek. „Üljetek le itt, amíg én elmegyek imádkozni!" — mondta nekik. De Pétert, Jakabot és Jánost maga mellé vette.

Ekkor nagyon szomorú és zaklatott lett, és ezt mondta nekik: „Olyan nehéz a lelkem, hogy majdnem megöl a szomorúság. Várjatok meg itt, de ne aludjatok el!" (Márk 14:32-34, EF)

Kérlek, gyere velem egy pillanatra, és vegyük szemügyre a történelem legsötétebb éjszakáját. A helyszín egy olajfaliget, nagy kősziklákkal, és alacsony kőkerítéssel.

Most nézzük meg közelebbről a képet. Látod ott azt a magányos embert? Hason fekszik a földön. Arca poros és könnytől áztatott. Öklével a kemény földet veri. Szemei tágra nyíltak a bénító félelemtől. Haja a sós verítéktől összeragadt. Az vér lenne a homlokán?

Ő Jézus. Jézus a Gecsemáné kertben.

Talán már láttál klasszikus portrét Krisztusról a kertben. Egy nagy kőszikla mellett térdel hófehér ruhában. Kezei békésen imára kulcsolva. Átszellemült arcán higgadtság. Glória a feje fölött.

A festő nem Márk evangéliumát vette alapul. Amikor Márk erről a fájdalmas éjszakáról írt, olyan kifejezéseket használt, mint „rettegni és gyötrődni kezdett" (Károli, Új Fordítás), „majdnem megöl a szomorúság", „ezután kissé előrement, arccal a földre borult" (35. v).

Márk fekete festéket használt, amikor ezt a jelenetet ábrázolta. Egy gyötrődő, kínlódó, küszködő Jézust látunk, a „fájdalmak férfiját" (Ézsaiás 53:3). Egy embert látunk, aki küzd a félelemmel, birkózik a feladatával, és enyhülésre vár.

Látjuk a megtört szívű Jézust a sötét éjszakában.

Ha legközelebb körülvesz a sötétség, emlékezz Jézusra a kertben. Ha legközelebb úgy érzed, senki sem ért meg, senki sem törődik veled, olvasd el újra Márk evangéliumának 14. fejezetét, és látogass el a Gecsemáné kertbe. És ha legközelebb kétségeid támadnak afelől, hogy Isten átérzi-e a fájdalmat, ami ezen a poros földtekén uralkodik, akkor hallgasd, ahogy az olajfák között esedezik.

Ha legközelebb szenvedsz, tudd, hogy a kéz, amely kivezet a sötét éjszakából, átszegezett kéz.

Max Lucado

Magyar fordítás: ahitatok.hu